„Megmutatta, hol él nemzetem”
Szűcsné Gergely Györgyi, Lőkösháza polgármestere bizonyára maga sem emlékszik, mikor kapott annyi őszinte puszit idegen emberektől, mint ma, augusztus 20-án délelőtt, a község művelődési házában. Mert ma „csak” 84 boldog, új magyar állampolgár ölelte és puszilta őt meg alig leplezett örömében, maga sem tapasztalta elérzékenyülésben. S nem csak azok könnyeztek, akik végre beteljesülve érezték magyarságukat, s letették az állampolgársági esküt, hanem bizony a jelenlévő helybéliek lelke sem maradt közömbös.
Nem csoda, hisz az elsőként szólásra emelkedő dr. Kovács József országgyűlési képviselő ünnepi beszédében Szent István szerepét, tevékenységét emelte ki, s elmondta, hogy a magyarok önbecsülése újjászületett az új alaptörvény megszavazásával, ami növeli az emberek erejét és feltételt teremt a világban való érvényesüléshez. A mikrofonnál őt követő Faragó Péter aradi RMDSZ-es képviselő szavai viszont szó szerint vastapsot eredményeztek, annyira magyar szívhez szólóan beszélt.
Lélekben lebontott határok
„Az úton Lőkösháza felé azon gondolkodtam, lehet-e felemelőbb pillanat egy magyar ember számára, mint Szent István király napján, nemzeti ünnepünk alkalmából letenni a magyar állampolgársági esküt? Lehet-e két más olyan dolgot összefonni életünkben, amely ezen túltesz?” – tette fel a költői kérdéseket Faragó, majd így folytatta:
„Bevallom, semmi más párosítás nem jutott eszembe.
Az viszont igen, hogy őszintén sajnálom házigazdáinkat, hogy nem érezhetik át a pillanat mélységét és kitörölhetetlen emlékét. Önök magyar állampolgárnak születtek Magyarországon, az önök számára ez természetes, s ez így van rendjén. Önök, kisebb-nagyobb megszorításokkal, de mindig megünnepelhették augusztus 20-át. Mi is megünnepeltük a templomban, a családban, de utcára hosszú évtizedekig nem vihettük ki magyar érzelmeinket, és ne feledjék, begyógyíthatatlanul szivárgott a sebünk, amiért kisebbségben egy leszakított országrészben kellett élnünk.
Magyarként.
Embertelenül nehéz volt magyarnak megmaradni.
De megérte.
Megérte, és tudják miért? Ezért a mai pillanatért.
Ma reggel egy nagy csoport kisiratosi román állampolgárként jött át Lőkösházára.
Ma délután egy nagy csoport kisiratosi magyar állampolgár tér haza szülőföldjére. Számukra ma lélekben megszűnt a schengeni határ, lélekben egyesültek önökkel, akik lehetővé tették számukra, hogy igaz magyarként temessék majd el egyszer őket.
Nem itthon, hanem otthon.
Tévedés ne essék, ők eddig is magyarok voltak. Papírral, vagy anélkül, nekik, nekünk itt van az anyaországunk, fővárosunk pedig Budapest.
Kisiratos pedig mindig is ott lapult a lőkösháziak szíve csücskében. A szív megnyílt, kitárult, az itt és ott élő magyarok összeölelkeztek, s a két polgármester ma örökre megpecsételi Lőkösháza és Kisiratos testvériségét.
Ezért azt kívánom, hogy ez a magyar testvériség, amit a két település most megmutat, példa legyen mindannyiunk számára a fejekben lebontott határ mindkét oldalán.
Mert ha lélekben is lebontjuk a határt, semmi sem akadályozhatja meg nemzetünk egyesülését.”