A közétkeztetés ezen belül is a gyermekétkeztetés kiemelten fontos feladat, hiszen a jövő nemzedékét kell, ellássuk táplálékkal. Cél a megfelelő tápértékű ételek készítése, elérhető áron.

Éhezéskor nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett éhezésre kell gondolni. Mikor is egyáltalán nincs mit enni. Szerencsére ez nálunk ritkán fordul elő. Sokkal inkább arra, hogy bizonyos tápanyagokhoz nem jut hozzá a szervezet. Fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok mely az egészséges fejlődés elengedhetetlen feltételei. Így tehát minőségi éhezésről beszélünk.

Egyoldalú táplálkozáshoz vezet, amikor a reggeliről való gondoskodás legegyszerűbb módját választva valami édes péksüteménnyel indítja útjára gyermekét a szülő. Valljuk be ezekben általában szénhidrát-cukor és valami adalék van. Vitamint-fehérjét-, ásványi sókat nem igen tartalmaznak. Ennek ellenére igen drágák. Ebédkor is a főtt tésztát, rizst, burgonyából készült köretet fogyasztják el egy kis szafttal, mártással a gyerekek.  Tehát megvalósul a túlnyomó részt szénhidrát felé eltolódó egyoldalú táplálkozás.

A húsokat, amihez a teljes értékű fehérjék miatt van, szüksége a szervezetnek nem fogyasztják el. Az ételkészítések során törvény által előírt rendszerességgel és változatosságban kell főznünk: sertés, szárnyas és marhahúst valamint halat és belsőséget. De ez mind hiába való munka és pénzkidobás, ha az elkészített étel érintetlenül a maradékosban köt ki. Nagy a felelősségünk –az ételkészítésben résztvevőknek, –étkeztető tanároknak és a szülőknek.

Az étel elfogyasztására elegendő időt kell szánni. Meg kell tanulni az ételt kulturáltan elfogyasztani a szelethúsokat késsel, villával, a szárnyast esetleg szalvétával meg lehet fogni. Tapasztalatom szerint az étel legjobb ízesítője az éhség. Ha a gyermeknek a szülő akár erején felül pénzt ad és azt a gyermek nagy valószínűséggel édességre vagy csipeszre költi, már nem fogja az ételt megenni, mert az éhségérzete ki sem alakul, vagy ha kialakult csillapítja egy kis nassolni valóval. Megfigyeléseim alapján kijelenthetem, a gyerekek nem szívesen esznek nyers zöldséget. A tízóraira- uzsonnára felkínált paprika, retek, paradicsom, uborka szinte érintetlenül kerül az ételmaradékba. Vajon nem ismerik ezeket a zöldségféléket. Nem járnak különben a főzelékhez felhasznált nyersanyagok sem. Sok esetben hangzik, el a nem szeretem kifejezés, amit a nem ismerem, ezt az ételt kifejezésre kellene lecserélni. Az óvodás gyermekek akár 20-30 % is kér egy kis repetát, míg az iskolások 20-30% a megkóstolás nélkül viszi vissza az ételt. Tehát nem mondhatja, hogy nem ízlik, mert meg sem kóstolta. Trendi mondhatni sikk az ételt becsmérelni. Elég, ha egy két gyermek lekicsinylően azt kérdi a többiektől, hogy te ezt megeszed? és már viszik is vissza KÓSTOLÁS nélkül a moslékba.

A gyermekéhezést iskolai étkeztetés formájában enyhítjük. A szünetekben alakulhat ki igazi krízishelyzet. Ezt a szünidei étkeztetéssel enyhítjük. Sajnos előfordul, hogy valamilyen okból a gyermek vagy gondviselő nem jelenik meg a megfőzött ebédért. Néhány estben a szülő egyszerűen elfelejti a jogosultságát érvényesíteni ezért nem kap a gyermek a szünidőben ebédet.

Összegezve: Mindannyinkra sok feladat vár a gyermekétkeztetés terén. Igyekszünk tudásunk legjavát nyújtani és tápláló ételeket készíteni. Ehhez kívánok kitartás jó egészséget.

Az étkezőknek jó étvágyat.

Nagy Csaba élelmezés vezető